A szoláris és a vizes jegyek a nyár, a szabad levegő és a bőrön maradó fény érzetét hozzák a parfümökbe. Mindkettő inkább hangulat, mint konkrét nyersanyag, és nagyrészt modern aromamolekulákból épül fel.
A szoláris jegyek a meleg bőr, a napolaj, a homok és a fehér virágok világát idézik. Gyakran szalicilátok, tiaré, kókusz, ylang és egy kevés vanília adják azt a krémes, napfényes hatást, amelytől egy illat strandos, aranyló, bőrön melegedő lesz.
A vizes, más néven akvatikus jegyek hűvösebbek, sósabbak, ózonosabbak. A kulcsmolekula sokszor a calone, amely dinnyés, tengeri, eső utáni levegőt idéző karaktert ad. Ezek a jegyek tették felismerhetővé a kilencvenes évek híres vízparfümjeinek tiszta, áttetsző hangulatát.
Mindkét irány jól mutatja, hogy a szintetikus molekulák önálló szépséget teremtenek: a tenger, a napfény vagy az eső utáni levegő illatát ilyen formában nem lehet egyszerűen a természetből palackba zárni.
Az illatcsaládok között ezek jellemzően a friss és a virágos-friss vonalhoz állnak közel. Melegben, nyaraláshoz, sportosabb vagy tisztább hangulathoz különösen jól működnek, de a szoláris jegyek egy krémesebb őszi illatban is tudnak szépen melegíteni.
accord_staff
Rajongókból lett szerkesztők, akik valóban megszagolják, amiről írnak.
