A designer illatok közül a La Vie Est Belle mindig közel állt hozzám. Nagyon édes, ezt nehéz lenne vitatni, de pont ettől működik: nem arctalan virágos cukorfelhő, hanem karakteres, felismerhető cukorfelhő. Olyan illat, amelynek saját kontúrja van egy olyan mezőnyben, ahol sok márka hasonló, nehezen megkülönböztethető felhőket gyárt.
Valószínűleg az is sokat számít, hogy az írisz ott bújik benne valahol. A legtöbb változatát szeretem, az Iris Absolu talán a legerősebb közülük.
A cseresznyés illatok egy ideje kifejezetten népszerűek, így várható volt, hogy a La Vie Est Belle világában is megjelenik ez az irány. Papíron kifejezetten jól hangzik: a cseresznye szépen rá tudna simulni az alap édes, krémes, púderes karakterére, és akár játékosabbá, lédúsabbá is tehetné.

Sajnos itt inkább az a cseresznye érkezik meg, amelyet sokan medicinálisnak vagy köhögés elleni sziruposnak éreznek. Kifújáskor ez különösen erős, szinte bántóan szirupos, később viszont szelídül, és jobban belesimul a La Vie Est Belle L’Elixir Very Cherry megszokott világába.
A kérdés inkább az, hogy érdemes-e ezt a verziót választani. Ma már nagyon sok jó cseresznyés illat elérhető, ez a flanker pedig nem emeli új szintre az alapillatot. Inkább rátesz egy cseresznyés réteget egy már ismert szerkezetre, de nem teszi izgalmasabbá vagy modernebbé annyira, hogy feltétlenül indokolja a beszerzést.
Ha mégis mellette döntesz, egy édes, látványos, randikompatibilis illatot kapsz. Néha ennyi is elég.

A La Vie Est Belle L’Elixir Very Cherry nem rossz illat, inkább kihagyott lehetőség. A cseresznye jól illene ehhez a világhoz, de ebben a formában túlságosan szirupos marad ahhoz, hogy igazán nagyot szóljon.


