Nagyon gyorsan szert tettem egy mintára a Future Memories illatból, és őszintén lelkes voltam miatta. Ez az első Byredo, amelyet Quentin Bisch készített, ezért különösen kíváncsi voltam, hogyan találkozik a ház hűvös, skandináv esztétikája Bisch sokszor erős, látványos, nagy gesztusokkal dolgozó parfümőri világával.
Sajnos a végeredmény számomra csalódás lett. Azt is hozzá kell tenni, hogy szerintem nem Quentin Bisch személyén csúszik el az illat. A Future Memories középpontjában az a markáns, sötétebb vanília áll, amely a Vanille Antique alapjából is ismerős lehet. Sokan imádják ezt az akkordot, érthető módon: erőteljes, karakteres, messziről felismerhető, és a Byredo általában visszafogottabb világán belül kifejezetten nagy jelenléte van.
Nálam viszont pont ez a vanília okozza a problémát. Túl határozott, túl nyomulós, és a bőrömön egyértelműen férfias irányba mozdul. Nem a puha, krémes, körülölelő vaníliát hozza, sokkal inkább egy szárazabb, borostásabb, szúrósabb tónust, amelynek van valami klasszikus férfiparfümös árnyéka.
A Vanille Antique és a Future Memories közös pontja számomra az, hogy mindkettőben nagyon erősen érzem az eredeti Boss Bottled világát. Tudom, hogy ez sokaknak kellemes, nosztalgikus vagy komfortos asszociáció lehet, nálam viszont kifejezetten zavaró. Amint előjön ez a Boss Bottledre emlékeztető alap, onnantól nehezen tudom Byredóként értelmezni az illatot. A kompozíció elveszíti azt a hűvös távolságot, azt a levegős, kicsit furcsa eleganciát, amit ettől a háztól általában várok.
A Future Memories esetében ezt tovább bonyolítja a zöld vanília koncepciója. Papíron kifejezetten izgalmas irány: egy vaníliás illat, amelyet zöld, növényi, talán szárazabb vagy természetközelibb rétegek tartanak frissen. Bőrön nálam ez kevésbé elegáns zöldként, sokkal inkább szénás, száraz, tanyavilágos hatásként jelenik meg. A vanília amúgy is szúrós oldalához társul egy poros, takarmányos, kissé nyers árnyalat, amitől az illat még nehezebben szerethető.
És itt jön a legfurcsább rész: a Future Memories technikailag egyáltalán nem gyenge. Sőt, kifejezetten erős. A Byredónál sokszor épp a tartósság és a hatókör szokott kérdéses lenni, ennél az illatnál viszont bőven megvan mindkettő. Hosszan marad, határozottan jelen van, és nem húzódik vissza gyorsan a bőrre. Ez általában jó hír lenne, de egy olyan kompozíciónál, amelynek az alaptónusa zavar, inkább pech.
A Future Memories tehát azok közé az illatok közé tartozik, amelyeket mindenképpen bőrön kell tesztelni. Papíron izgalmas lehet: Byredo, Quentin Bisch, zöld vanília, erős karakter. Bőrön viszont nagyon könnyen előjöhet belőle egy szúrós, férfias, Boss Bottledre emlékeztető vaníliás alap, amely teljesen más élményt ad, mint amit a koncepció alapján várnánk.
Éppen ezért írom meg ezt a kritikát. Ha valaki bizonytalan, és eleve kicsit bizalmatlan a Future Memories körüli lelkesedéssel szemben, szerintem érdemes hallgatni erre az óvatosságra. Mintából érdekes teszt, vakvásárlásként viszont kockázatos, különösen azoknak, akik a Byredótól inkább levegős, különös, finoman felépített illatokat várnak.
Teljesítmény (bőrön mérve)
Verdikt
Madalina Rita
Rajongókból lett szerkesztők, akik valóban megszagolják, amiről írnak.
