A Guerlain régóta nem mutatott be új női illatot ilyen súllyal, pár napja pedig már itthon is kapható az új L’Heure Bleue. Bevallom, vegyes érzéseim vannak, de azt hiszem, ez az illat idővel helyet kaphat az íriszes darabjaim sorában.
A név természetesen hatalmas örökséget hoz magával. Jacques Guerlain 1912-es L’Heure Bleue illata a ház egyik ikonja, az új kiadás viszont Delphine Jelk kortárs értelmezése. A Guerlain maga is így beszél róla: az új Eau de Parfum Jelk kézjegyét hordozza, és kortárs újraértelmezésként kapcsolódik az eredetihez. A márka külön kiemeli az ehhez fejlesztett, egyedi írisztinktúrát is, amelyet Delphine Jelk irányítása alatt készítettek el.
A nyitása levegős, tiszta, ózonos. Mintha hidegebb levegő érne bőrhöz, vagy kinyílna egy ablak egy elegáns, félhomályos szobában. Ebben a szakaszban az illat meglepően modern. A Guerlain által közölt jegyek között az ózonos akkord, a narancsvirág, az írisz, a jázmin, a vanília, az ambroxan és a pézsma szerepel.
Nagyon gyorsan megérkezik az írisz. Erősen púderes, hűvös, elegáns, kissé távolságtartó. Az írisztinktúra miatt kevésbé poros vagy régies, inkább áttetszőbb, diffúzabb hatású. Jelk egyik interjúban is arról beszélt, hogy az írisz tinktúraként másként viselkedik: levegősebb, közvetlenebb, diffúzabb oldalát tudja megmutatni.
A narancsvirág és a jázmin puhább, de egyik sem veszi át az irányítást. Ez az illat végig az íriszről szól, csak a virágok akadályozzák meg, hogy túl hideg vagy teljesen absztrakt legyen.
Az alapban a vanília, az ambroxan és a pézsma lassan melegebbé teszi a kompozíciót.
Nehéz pontosan hova tenni, de az biztos, hogy nagyon elegáns. Ezt az ember nem bókvadászatra hordja. Inkább arra, hogy megjelölje a területét, és finomságot, kontrollt, autoritást sugározzon. Van benne valami hűvös méltóság: íriszkék ég, tiszta levegő, púderes bőr, csendes magabiztosság.
Ami meglepő, hogy a látszólag levegős, könnyed szerkezethez képest milyen tartós. Az ózonos nyitás gyorsan elillanó illatot ígérne, de az írisz, az ambroxan és a vaníliás alap jóval tovább tartja a bőrön, mint elsőre várnánk.
Itt most nem tudom szó nélkül hagyni a designt, ami egyszerűen gyönyörű. A Guerlain a klasszikus, fordított szív alakú üveget dolgozta újra, amely az 1912-es L’Heure Bleue eredeti flakonjára utal. Az új változat kék átmenetes üveget kapott, mintha valóban a nappal és az este közötti égdarabot zárták volna bele. Design tárgyként is működik, szinte csábít arra, hogy ne a fürdőszobapolcon tartsuk, hanem tegyük ki valahova, ahol nézni is lehet.
Az új L’Heure Bleue önmagában is figyelemre méltó: szép, elegáns, ismerkedésre érdemes illat, főleg azoknak, akik szeretik az írisz hűvösebb, púderesebb, kissé elérhetetlen oldalát.
Teljesítmény (bőrön mérve)
Verdikt
Madalina Rita
Rajongókból lett szerkesztők, akik valóban megszagolják, amiről írnak.
