Kevés virág vált ki olyan szélsőséges reakciókat, mint a tubarózsa. Van, aki imádja a testes, krémes, már-már bódító illatát, és van, akinek egyenesen sok. A parfümvilágban mégis megkerülhetetlen, és jó eséllyel akkor is találkoztál már vele, ha nem tudtál róla.
A tubarózsa eredetileg Mexikóból származik, és az egyik legkülönlegesebb tulajdonsága, hogy éjszaka árasztja a legerősebben az illatát, mintha csak sötétedés után kelne életre. Ez a nehéz, fehérvirágos, kissé fűszeres és meleg érzékiséggel átszőtt karakter tette az évszázadok során a csábítás és a titok virágává. Egy időben annyira kihívónak tartották, hogy állítólag a fiatal lányokat óva intették a tubarózsás kertek esti látogatásától.
A parfümkészítés egyik legdrágább alapanyaga, mert a virágból kevés, de annál töményebb illatanyag nyerhető ki. A modern illatokban gyakran keverik más fehér virágokkal, vaníliával vagy fás jegyekkel, hogy megszelídítsék a temperamentumát. A műfaj klasszikusa a Robert Piguet Fracas, amely Germaine Cellier keze nyomán 1948 óta a tubarózsa egyik legismertebb megfogalmazása, és azóta is mérce maradt.
Ha kíváncsi vagy, milyen ma egy jól megszelídített tubarózsa, a nemrég tesztelt Max Mara Le Parfum jó kiindulópont, ott a virág meleg, elegáns oldalát vanília és fás jegyek kísérik. A tubarózsa tehát korántsem tűnt el, csak megtanult a régi, drámai önmaga mellett elegánsan is viselkedni.
A fő kép AI illusztráció.
accord_staff
Rajongókból lett szerkesztők, akik valóban megszagolják, amiről írnak.
