A Discothèque márka már a koncepciójával felhívja magára a figyelmet. Ikonikus klubokat, korszakokat és átmulatott éjszakákat idéz meg, sokszor egyetlen nagyon pontos, érzéki részleten keresztül. A Baise Moi on the Dancefloor például azt a pillanatot hozza vissza, amikor egy szép idegen mentás lehelete megérint a tánctéren. Csodálatos.
A Lola at Coat Check ebben a mezőnyben is kiemelkedik. Az első percekben hihetetlenül krémes, fás illat terjed szét a bőrön, néha egy kis hajlakkos villanással. Ez még az a pillanat, amikor Lola megérkezik a buliba, leteszi a kabátját, és pontosan tudja, hogy ma este történni fog valami.
Később előjön a szárazabb, kardamomos oldala. Itt Lola már hazafelé indulna, nagy nehezen, kissé leharcolva, de még mindig úgy, hogy utánafordulnak. A kompozícióban van valami fáradt, meleg, fás és nagyon emberi, amitől a Lola at Coat Check nem pusztán hangulatot idéz, hanem karaktert teremt.
Nem különösebben hangos illat, viszonylag gyorsan bőrközelivé válik. Mégis többször megcsapott a saját illatom, és elkaptam a fejem, hogy mi ez a nagyon jó parfüm, ki hordja. A válasz persze az volt, hogy én.

Lola mellé jól jöhet egy kis vaníliás frissítés, főleg akkor, ha a szárazabb, kardamomos oldalát szeretnénk puhítani. A Phlur Vanilla Skin például tökéletes páros hozzá: édesít rajta, kicsit kerekíti, és segít, hogy az illat ne fáradjon el a bőrön.
A Lola at Coat Check csodás parfüm. Érzelmeket kelt, jelenetet épít, és olyan hangulata van, amely ritkán születik pusztán jó alapanyagokból vagy ügyes kompozícióból. Lolát meg akarjuk ismerni. Szeretnénk, ha még maradna. Szeretnénk azt mondani róla, hogy a barátnőnk. Ezt kevés illat tudja elérni.


